pályaudvaron viszont egymással szemben rögtön kettő is van. Vigyázat, sok helyen váltási díjat (commission) számolnak fel! Azzal magyarázták a pénzváltók csekély számát, hogy a legtöbben mindenütt bankkártyával fizetnek, így még a helyiek is – ha tehetik – kerülik a készpénz kiadását. Egy kávét, vagy akár egy sajtburgert is simán kártyával fizetnek.
Néhány kifejezés:
Egészségedre = skål
Szia = hej/hejdå
Köszönöm = tack
Helyben mozgás:
A belvárosban a legtöbb látnivaló gyalog megközelíthető. Az egyútra szóló jegyek, csakúgy mint a többnapos jegyek drágák. Ha sok múzeumot tervezünk meglátogatni, megfontolandó a Stockholm Kártya megvétele, mely pl. a Budapest Kártyával ellentétben nem kedvezményeket ad az egyes látnivalóknál, hanem egyszeri ingyenes belépést az érvényesség időtartamán belül, továbbá a közlekedést. Az ára ennek megfelelően elég húzós, 3 napra 60 EUR körül van.
A belvárostól távolabb eső területeket metrók és elővárosi vonatok kapcsolják össze, de villamosok és buszok is közlekednek. A buszokon mindig az első ajtónál kell felszállni, és a jegyet bemutatni, vagy többnapos jegy/bérlet esetén – mivel mágneskártyás a rendszer – az autómatához érinteni, hogy a söfőr hallja, hogy csipog, mert érvényes.
A metróba és az elővárosi vonatokhoz beléptetőkapukon át lehet bejutni. Akinek nincs többnapos mágneskártyás bérlete, a legszélső kapunál egy kuckóban ülő ellenőrnél vehet alkalmi/egyúti jegyet, vagy bemutatja a már megváltott, de még érvényes jegyét.
Látni valók:
Az Óvárossal kezdtem. A Gamla Stan egy kis sziget gyönyörű kis utcácskákkal. Prágára emlékeztetett a hely. A fő turistaáramlási utcákon egymást érik a szuvenírboltok és éttermek, kávézók. De ha betérünk egy kisebb, szűk utcába, nagyon hangulatos helyeket találhatunk. Itt van a királyi palota is.
A Városháza érdekes látnivaló. Az épületet egy középkori kastély mintájára tervezték, meg is lepődtem, mikor mondták a vezetésen (mely minden nap szinte óránként van angolul is), hogy a Városháza csak kb. 85 éves. Itt rendezik a Nobel-díjátadás utáni vacsorát és bált is. A belső tér egy római térre emlékeztet. A tanácsterem pedig állítólag egy viking-hajóra hajaz, ugyanis a vikingek rossz idő esetén hajóikat szárazföldre vitték, fejreállították, s alatta tudtak tanácskozni. A középkoriság látszatát kelti még a fűtési rendszer is, ugyanis nem radiátorok vannak, hanem a falban üregrendszer húzódik, s az egyes termek falaiban vannak nyílások, ahonnan a meleg beáramlik.
Az Óvárost dél felé elhagyva a Katarina-lifthez érünk. Vagy fizetünk 10 koronát és felvisznek a már több mint 100 éve működő (persze azóta többször átépített) felvonóval, vagy kicselezve a hegyoldalban felsétálunk a lépcsőkön, hogy gyönyörű kilátást élvezhessünk a vizekre és az Óvárosra. Itt a hegyoldalban, ahová a lift felvisz, szintén találhatunk régi házakat, a skanzenben érezhetjük magunkat, pedig itt normál emberek élnek.
A Stokholmi Divat:
A stockholmi Nordiska Kompaniet, röviden az „NK” – ejtsd „Enkó” – kirakatában olyan, egyedi ruhadarabokat mutatnak be, amelyek egy immár hagyományos őszi kampány keretében kerülnek eladásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése